Gyöngyvér írta:Nah ide is megérkeztem. De csak azért, hogy szeressetek
Szóval dr. Watson. Hát igen. Most valami feletébb patetikusat illene mondanom, de az a nagy helyzet, hogy most nem jut eszembe semmi ilyesmi. Így attól tartok ebből megint csapongás lesz, Azért remélem, nem hajítotok ki (bocsiszemmel néz).
Watson figuráját, leginkább Csavardi Samuéval tudnám párhuzamba vonni. Mivel mindkét figura a végsőkig kitart a barátja mellett, nem hagyja el sem jóban, sem rosszban, még akkor sem mikor az életével játszik. Hűséges társak, és bár nem érnek fel barátaik szintjére, de nekik is megvan a magukhoz való eszük. Amúgy ezért sem szeretem a Gyűrűk Urát filmben, ugyanis Samu alakja nem lett olyan, mint a könyvben.
Meg hát a doktor afféle összekötő kapocsként működik Sherlock és közöttünk. Mert bár néha ő sem érti a "bogarait" de közelebb áll hozzá, és méltó társa a kalandokban. Mondhatnám azt is, hogy katalizátor, de ez egyrészt marhaság, másrészt meg a közelgő bioszvizsgának semmi köze ehhez.
Nagyon érdekes megközelítés a Gyűrűk urás dolog. Nekem eszembe se jutott volna Watsont Samuhoz hasonlítani, pedig van benne logika. Nagyon is. Egyébként én dr. Watson kapcsán azt tapasztaltam, hogy a filmes feldolgozásokban sokszor sokkal inkább közelebb éreztem magamhoz Holmes gondolatmeneteit, és sokszor már-már zavart Watson ábrázolása, mert ugyan valóban ő hozná közelebb az utca emberéhez Sherlock karakterét, de valahogy sokszor idegesítően buta kérdéseket adnak a szájába. (Jeremy Brettet pl. imádom Holmesként, a David Burke által megformált Watson nem a kedvencem)(momentán leginkább a Martin Freeman féle Watsont kedvelem a leginkább). DE hozzátenném, hogy ez csak a filmes feldolgozásokra vonatkozik.
Azért is tetszett meg a Samus hasonlat, mert a Doyle féle könyvekben nem érzem ugyan ezt a fusztrálást. Méltó krónikás és társ is egyben Holmes mellé a doktor személye, és valóban én is azt érzem, hogy közelebb visz minket Holmeshoz.
Remélem senkit nem bántottam meg.