JEREMY BRETT - az igazi Sherlock Holmes

Valaki egy angol fórumon azt írta mikor Edward Hardwicke elment, hogy Jeremy-nek a mennyben többé már nem kell nélkülöznie az ő Boswell-jét. Nagyon tetszett ez a kedves gondolat. Én így szeretek emlékezni Brett-re:

Ezt a videómat a zeneszerző és éneklő Frank Orrall jóváhagyta és gratulált hozzá. (Életem egyik legszebb napja volt - azóta is büszkén gondolok rá.) Olyan sikeres lett, hogy Jeremy legnépszerűbb angol oldala a jeremybrett.info is hivatkozik rá.

Néha megkaptam már, hogy képtelen vagyok kellően átélni Jeremy Brett elvesztését. Volt akit ez bántott is - személyesen vagy emailben. Nem Titeket kedves Fórumozótársaim sértett ez, csak azért jelzem, mert örülnék ha emiatt a későbbiekben nem lenne ez félreértés köztünk: Szeretném ha tudnátok nem érzéketlen vagyok ha esetleg témát váltok ilyenkor, hanem a személyiségemből fakad. Saját édesanyám elvesztéséről sem szoktam sokat beszélni. Én évekkel ezelőtt magamtól megtaláltam Istent. Ez azzal járt, hogy kibékültem magammal és megtanultam tiszteli, hinni, szeretni a jó dolgokat, ráeszméltem a negatívumokból tanulni lehet, ezenkívül tudom élvezni mi mindennel kényeztet Mennyei Atyám. Rájöttem nem vagyok az élet áldozata, hanem sok dologban én formálhatom a sorsomat. Nemcsak kimásztam az akkori rossz hangulatomból, amibe azóta sem estem vissza, hanem az agyam elkezdte gyártani a pozitív gondolatokat, meg a megoldásokat a kemény helyzetekre. Akkor még nem tudtam mindez majd megmenti az életem mert a korábbiaknál keményebb betegség előtt állok, ami az addigiaknál is erősebb, tartósabb fájdalmakat hoz. Számos csodát éltem meg és azt hiszem ez a hitemnek is köszönhető. Ha esetleg Jeremy halála kapcsán bármikor témát váltok, vagy nem szólok hozzá kérlek sose érzéketlenségnek vegyétek tőlem. Csupán arról van szó, hogy az agyam ráállt a pozitív dologra és ez jön ki belőlem, mert vidám a lelkem. Érzem, tapasztalom a rossz eseményeket a világban én is, de a világot mindig azok késztették haladásra akik tudtak hinni a jóban, meglátták a szépet is, mint Gandhi. Nyilván a világot nem az én személyem váltja meg, én sosem leszek Gandhi, de úgy érzem mióta így gondolkodom meg eszerint cselekszem sok problémát könnyebben veszek, emiatt egyszerűbb az életem. Mondhatni úgy érzem a helyes útra léptem, felnőtt lettem. Szeretet, remény meg humor nélkül egy ember sem lehet boldog. Kell nekem az optimizmusom a haladáshoz, hát kézséggel élek vele. Ha negatívan gondolkoznék a Sherlock Holmes oldalt sem kezdtem volna el, hanem a fájdalmaim miatt keseregnék. Nem tettem és a Jóisten megadta számomra a haladást egy vágyott céllal kapcsolatban, kedves szerkesztőkre leltem és Bennetek remek csevegőtársakra. Mindez közel sem egy erőltetett álca rajtam. A legutóbbi műtétem után egy kis ideig jól voltam és engem is meglepett, hogy én aki mindig jókedvű vagyok amint nem blokkolt a fájdalom valami hihetetlenül fel voltam pörögve és jöttek a véget nem érő pozitív érzések, gondolatok, tettek. Nagy energiák vannak bennem. Most a kínok ellenére is viccet gyártanak az agytekervényeim, mert lelkileg tényleg boldog vagyok. Mindegy milyen roncs a testem, a szeretetet, reményt, humort képtelen volt elvenni tőlem ez a nyavaja, ezért mérhetetlenül szerencsés vagyok. Korlátozva vagyok sok mindenben fizikailag mégis hiszem a céljaimat elérhetem, mert a lelkem megtörés helyett erősebb lett, hisz vidámságát nem vesztette.

Mikor Jeremy Brett életéről készítettem a rovatot az kemény dolog volt számomra. Az vigasztalt: Már nincsenek fájdalmai, találkozhatott az elhunyt szerettivel. Másrészt ő aki úgy sajnálta az állapota megfosztotta őt a színészettől a fellegek közt odafennt örökké játszhat. Hiszem amit az egyiptomiak vallottak: az ember addig él ameddig kimondják a nevét. Kell lennie életnek odaát, mert az energia legfontosabb törvénye, hogy az energia nem vész el csak átalakul. A tudósok ma már úgy vélik a fekete lyuk sem csak pusztít, hanem az élet szerves része, aminek sokat köszönhetünk és talán fehér lyukként egy másik univerzumba életet lővel. A "BAFTA díjat Jeremy Brett-nek" kezdeményezéssel úgy érzem a színésztársadalom sem felejtette őt el és igyekeznek ápolni, díjjal jutalmazni az emlékét. Talán az idő bevégzi azt ami neki itt a földi életben nem sikerült s díjjal jutalmazzák Sherlock Holmes-át. Ám, ha mégsem hiszem annál nagyobb kitüntetés nem lehet, hogy a sorozat sok embernek adott reményt, kellemes órákat, értékes gondolatokat. Jeremy Brett nagyszerű művész volt, a művészek nehéz, érzékeny életével. Én azt hiszem ő sem akarná, hogy szívfacsaró szomorúsággal emlékezzünk rá. Mert színész volt és egy színész feladata az örömszerzés és súlyos depressziója miatt tudta milyen roncsoló a szorongás meg a sok negatív érzés, mennyire öli az ember lényét, hát utolsó rádió interjújában fel is szólalt ellene. Beszélt róla mert azt szerette volna ha az embereket nem bénítja ez a súlyos, ám igenis legyőzhető betegség.

Szóval szeretném kérni, hogyha én itt a fórumon vagy a klubtalálkozón esetleg bármikor témát váltok ne érzéketlenségnek vegyétek tőlem. Minden embernek más a reakció ideje, ha hamar váltok a lényem vidámságából fakadóan teszem, nem azért mert nekem kínos a halálról beszélgetni, vagy Brett közönyös számomra. Azért van mert szép emlékeket őrzök Jeremy Brett-ről, ahogy bármi is történt köztünk szeretettel gondolok az édesanyámra is. Napóleon azt mondta a lángelmékre, hogy üstökösök, akik hamar elégnek, ám amíg fénylenek bevillágítják az eget. Sosem tudjuk meg mi lett volna ha kedvenc történelmi személyünk, színészünk, drága szerettünk tovább él. Az időnk kiszabott, a hullócsillagok lekerülnek az égről, a szívünkben mégis őrizhetjük az a csodás fényjátékot amit elénk szórtak. Jeremy Brett bármilyen hatalmas szorongásokkal is küzdött az életben zseniális színművész volt, a lángját őrzi a feledhetetlen Sherlock Holmes sorozata. Mielőtt megboldogult ezt már ő is tudta s megbékélt azzal, hogy távoznia kell. "A bakancs lista" című gyönyörű film nyomán: "Tudom, hogy amikor meghalt a szeme csukva volt és a szíve kitárva." Ezért tudok én is békésen gondolni az elmenésére, esetleg új témát kezdeni.

Természetesen szép dolog ha az emlékezés részeként szóba kerül mikor született s mikor aludt el örökre. Nem azért írtam az előbbi soraimat, hogy ezekről több szó ne essék, mert szó sincs ilyesmiről. Magam miatt írtam, mert tudom mások vélekedhetnek másként, ami persze szívük joga. Én most a fentiek alapján gondolok Jeremy Brett-re. Ezt persze nem kell másoknak elfogadnia, ám mivel ezt most megírtam hátha elejét veszem annak, hogy rosszul ítéljenek meg néhányan, mikor egyszer-egyszer ilyen esetekben témát váltok vagy éppen nem szólok ehhez a témához hozzá. Illetve sunyin azért is lejegyeztem mert szerintem a részemről elég egyszer kifejteni, itt nyoma marad a véleményemnek s megúszom, hogy alkalom adtán magamat ismételgessem az új fórumozók előtt.

Élettársa Linda aki közelről ismerte az alábbi verssel kezde Jeremy-ről szóló könyvét:

Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.



Szóval itt bármikor nyugodtan lehet emlékezni Jeremy Brett-re.

- Holmes! Csodálatosan kinyomozta, hogy a tűzben egy koldus halt meg és a gazember Jonas Oldacre a ház titkos szegletében rejtőzött. Ezek után pedig mindent megkoronázott azzal ahogy Lestrade-nek adta át a dicsőséget.

- Drága Watson! Köztünk maradjon, de igazából Lestrade csak azt kapta tőlem, hogy írhat egy jelentést az ügyről, ám a dicsőség az enyém.

- Hogyan? Maga mondta, hogy ez az eset újabb toll lesz Lestrade kalapján!

- Mondtam és szegény, együgyű Lesrade ma még el is hiszi.

- Hogy???

- Kedves Watson! Számos esetben tényleg minden dicsőséget önzetlenül átadtam Lestrade-nek... Talán ezt az ügyet is átadom neki, ha a nyomozás során nem kekeckedik, de mivel megtette én sem voltam nagyvonalú vele, bár kétségtelenül gavallérnak mutattam magam.

- Ezt magyarázza meg Holmes!

- Watson! Gondolja Ön és jómagam Lestrade-del együtt nem vihettünk volna fel szalmát és kaptuk volna el ezt a hajlott korú bűnözőt?

- De, most, hogy mondja. Erősek vagyunk, hárman is elcsíptük volna.

- Na ugye! De mivel Lestrade felbosszantott bevontam a többi csendőrt is. Ismeri az emberi természetet Watson! Pletyka meg szakmai szúrka-piszka a munkatárs kapcsán. Lestrade írhat a jelentésében amit akar, hisz szemtanúink vannak, akik holnap reggel mire Lestrade beér a Scotland Yard-ra telekürtölnek mindent azzal, hogy Sherlock Holmes az ő orra előtt megoldotta a norwoodi esetet.

A kedves matematika tanárnőm egy szigorú, erkölcsös, de roppant jófej asszony mikor meglátta két percet meredten állt. Kinyitotta a száját, de nem jött ki hang a torkán aztán továbbment. Ő aki megszólt bármely diáklányt aki hasat mutató pólóban érkezett előadást tartott, hogy az milyen illetlen ezt szó nélkül hagyta. Igaz első alkalommal láttam vörös pírt az arcán. Asszem tetszett neki az alakzat és a sok pasi. A tanárnő is Nő.