KÖLTEMÉNYEK

Kosztolányi Dezső
A játék

Az különös.
Gömbölyű és gyönyörű,
csodaszép és csodajó,
nyitható és csukható,
gomb es gömb es gyöngy, gyűrű.
Bűvös kulcs és gyertya lángja,
szines árnyék, ördöglámpa.
Játszom ennen-életemmel,
búvócskázom minden árnnyal,
a padlással, a szobákkal,
a fénnyel, mely tovaszárnyal,
a tükörrel fényt hajitok,
a homoknak, a bokornak,
s a nap - óriás aranypénz-
hirtelen ölembe roskad.
Játszom két szines szememmel,
a két kedves, pici kézzel,
játszom játszó önmagammal,
a kisgyermek is játékszer.
Játszom én és táncolok,
látszom én, mint sok dolog.
Látszom fénybe és tükörbe,
játszom egyre, körbe-körbe.
Játszom én és néha este
fölkelek
s játszom, hogy akik alusznak,
gyerekek.

Igen, saját. Nagy költő vagyok ám, nagy pénzköltő.

SherlockExtra ez nagyon tetszett saját költemény

Véget ért a móka mára,

zárul Watson móka tára.

Köntösben a jóbarátja;

Sherlock, kinek van pipája.

Ha elalszik az idős doktor,

hegedűje szólal olykor.

Kedvesen zeng altatódalt.

Jóbarátja nagyot horkant.

Hegedű nóta messze száll

s remélem ma Rád talál.

Baker Streeti- zsiványok!

Jó éjszakát kívánok!

Régi utcán a zene száll át,

édesítve mindünk álmát.

Estike nyílik kedves színben,

remény éled minden szívben.

A hitünk erős, s nem ér véget,

mert együtt valljuk: Szép az élet.

Minden jó vágy mi van a szívben

itt tanyázik a Baker Street-en.

Lelkünkben a remény szobra

Conan Doylenak Sherlock Holmesa.

Nemsoká egy új nap ébred.

Áldjon Isten s Élet Téged!

Megint hoztam pár idézetet, Müller Pétertől valók.


Csak aki magában bízik, bízhat másokban is. S a másokban való hit alapja a rendíthetetlen önbizalom. A két hit: egy.

A magára ébredt ember önmagától függ, s lelkiállapotát önmaga határozza meg. Ezért van az, hogy egy bölcs ember nehéz helyzetben is megőrzi derűjét, bajban is mosolyog – egy felébredt szellemiség pedig akkor is szeret, ha mindenki gyűlöli őt.

Csak a nyugodt ember tud figyelni – s ha valaki valóban figyelni kezd, önkéntelenül is megnyugszik.

A szeretet nem múlhat el – megmarad. Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy „az idő majd begyógyítja a sebedet”. Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.

Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk!

igazából csak ez az egy sherlock ihletésű van:D de majd még kreálok valamit

Kedves Radix!

Töröltem egy hozzászólásod, mert szerencsére már szépen bejön a kép.

Legyen jó napod!

Üdvözlettel: SherlockExtra, http://sherlock.extra.hu

Ő a másik szem, mely átlát a felhőkön, a másik fül, mely a szél zúgásán is túl hall. Egy kis rész belőlem, amely a tengerig elér. Ahogy a lábamnál pihen, amint a legkisebb mosolyomra farkcsóválással válaszol, s a fájdalmas pillantás, ha nélküle indulok el, ezerszer elmondta már, hogy egyedül értem él. Talán bele is betegszik az aggodalomba, amikor nincs velem, hogy gondoskodjon rólam. Amikor rossz vagyok, könnyen megbocsát. Amikor mérges vagyok, addig mókázik, míg meg nem nevettet. Ha boldog vagyok, örül ő is. Ha bolond vagyok, nem neheztel érte. Amikor elégedett vagyok, ő is büszke magára. Nélküle nem lennék önmagam. Vele erőm teljében vagyok. Ő maga a hűség. Általa tanultam meg, mi az odaadás. Általa ismertem meg a titkos nyugalmat és békességet. Megtanított figyelni olyan dolgokra, amelyeket korábban észre se vettem. Amikor térdemre teszi a fejét, elmúlnak az emberi fájdalmaim. Ha mellettem van, megvéd a sötétségtől és a világ más ismeretlen dolgaitól. Megígérte, hogy várni fog rám... akármeddig... akárhol - ha szükségem lesz rá. És én tudom, hogy szükségem lesz - ahogy mindig is volt. Ő az én kutyám. (Gene Hill)

Juhász Gyula: Azt álmodtam…


Azt álmodtam, hogy mind kihalt a földről
Az ember és a föld csak élt tovább.
Tavasszal kicsíráztak a göröngyök
És kivirítottak a violák.
A madarak vígabban énekeltek
És gondtalanul járt a szende őz,
A gólyák télre ismét útra keltek
És százszor szebben múlt a csendes ősz.
A börtönök küszöbét dudva verte,
Kivirágzottak az utcakövek,
Illat tömjéne szállt áldón az estbe
S örökre elhervadt a gyűlölet.

SherlockExtra írta:Kezdtem sejteni, hogy saját

Talán furcsán fog hangzani, de volt egy olyan érzésem, hogy saját vers Az szerző hiánya miatt gondoltam ezt. Én is gratulálok!

Kedves Dancing!

Gratulálok a versedhez, nem tudom, miért féltél a fogadtatástól, nagyon klassz! Van még több is?



És persze üdv újra köztünk! Örülök, hogy jól érezted magad a gólyatáborban.

Kezdtem sejteni, hogy saját, amikor nem találtam a Google keresőben, ugyanis ki akartam írni a szerezőt, de így már általad megerősítve minden érthető. Szívesen látjuk más költeményedet is ha van még.

Nagyon örülök ha tetszett:) kicsit félve írtam, nem tudtam mit szóltok egy saját vershez, de annyira kikívánkozott belőlem hogy muszáj volt:)

dancingman88 írta:Revati, a verset én írtam:)

Akkor Dancing kérlek ne küldj több saját verset, a végén még belédszeretek.

Viccen kívül, nekem nagyon teszett köszönöm, hogy megosztottad velünk.

Revati, a verset én írtam:)

Okos, aki érti az embereket;

aki önmagát érti: ihletett.

Hatalmas, aki másokat legyőz;

aki önmagát legyőzi: erős.

Aki törekszik: nincs híján akaratnak;

aki megelégszik: gazdag.

Aki nem veszti természetét: hosszúéletű;

aki nem veszti emlékezetét: örökéletű.



Lao - ce: Tao Te King , 33

(Weöres Sándor fordítása)



folytatva Revati Lao - ce idézetét...

Kedves Dancing!



Nagyon jó ez a vers! Ki a szerző?

Kedves Csenge!



Gratulálok, a megfejtés helyes! Szeretek a népszokásokról, régi babonákról olvasni, meg a régi paraszti életformáról úgy általában.

Londoni utcák

Hold sugár ragyogja be az utca sarkát,
Ezüstös fénye nem tépi fel a köd fátylát,
Sötét árnyak, zugukból figyelnek,
Kapzsi szívük gonosz, életet elnyelnek,
S már jön is, a szegény kis pára,
Fekete szemek lesik, mennyit ér ruhája,
Hideg penge, megcsillan az éjben,
A lány nem is sejti, élete egy mocskos kézben,
Az árny felé kúszik, rideg szeme figyelve,
Érzi a lány övé,szinte életét elvette,

A kés lendül,a leányt célozza,
Hegedű szót hall, kezét megállítja,
Gonosz árny felnéz, arcán rémület,
Ismerős ház, ablak s terület,
Ahogy teheti gyorsan ködbe vész,
Hamar elhagyja eme város részt,
Ablakból egyszerű dallam árad,
Hirtelen abba hagyja, keze elfárad,
Pipára gyújt,s ablakon kitekint,
Nem áll ott soká, rejtélyt fejt megint,
Szürke szeme csillan, kabát kezébe,
Fut le a lépcsőn bele az éjbe,
Diadal kiáltás szakad fel a csöndben,
Majd a magas alak elvész újra a ködben.

Hali!
A pokolpemét,gyalogsátán,mifelénk pedig a cődörasszony,házasságközvetítő volt.Még a múlt században,főleg a parasztok között többnyire a szülök választottak párt a gyermekük részére,akár egészen kis korban.A közvetítőasszonyok,informálódtak,tudakozódtak a leány avagy fiú társadalmi,anyagi helyzetéről.E " szolgáltatásért" cserébe anyagi térítést kértek.