Wynter írta:
A 13-i közönségtalálkozón elhangzott valami érdekesség azon kívül, hogy nem a 3. évad lesz az utolsó?
Érdekesség elég sok, új, hírértékű információ nem igazán. Mivel ez egy jótékonysági rendezvény volt egy melegjogi szervezet számára, a kérdéseket is elég lazán vették. Ami pl szóba került:
- A meleg poénokat nagyrészt Moffat csempészi be (pedig az ember azt gondolná, hogy Gatiss).
- Sherlock és Mycroft feszült viszonya a háttértörténetük szerint arra vezethető vissza (amire már utaltak korábban is, pl az audiokommentárban), hogy Sherlock felfedezte, hogy az apjának viszonya van, és ez okozott egy törést a családban. De mivel ez nem eléggé "kánon", nem került végül bele a végleges verzióba az erről szóló párbeszéd. De pl, bár nem igazán látszik a képernyőn, a karácsonyi jelenetnél a kandallópárkányon a képeslapok közül csak egy van Sherlocknak címezve, a többi Johné.
- Louise Brealey mesélt a Methyr Tydfil-i hullaházban való forgatásról (az első évadnál ez még vadiúj volt, a másodiknál már khmm... használt...), pl vödörben tárolt agyakról, késélezőkről, szanaszét heverő merőkanalakról, meg hogy milyen volt ott forgatni hajnali 4-kor vagy behavazva lenni ott...
- Rupert Graves mesélt arról a híres sztoriról, amikor 16 évesen megszökött a cirkusszal: valójában egy bohóc-gyakornokat kereső hirdetésre válaszolt a munkaügyi központban, és ennek köszönhetően megtanult egy csomó trükköt, pl zsonglőrködni, meg hogy hogyan kell egy vödör vizet konfettivé változtatni. És elmondta, hogy a családja miatt nem tervez mostanában színpadi szereplést. Mark felhozta azt is, hogy ahhoz képest, hogy Lestrade és Mycroft még nem találkozott egymással a képernyőn, elég sok fanficben összepárosítják őket (Mystrade), ami Rupertet meglepte, de egész nyitott volt az ötletre...
- Martin Freeman elmondta, hogy a sorozat előtt nem ismerte közelebbről a Sherlock Holmes történeteket, és hogy a szerepre való készülés során találkozott igazi katonaorvosokkal is, de pl lőni nem tanult. És Martin tisztában van azzal is, hogy mi az a Red Pants Monday...
- Azt, hogy a következő évadban szerepel-e majd Moran, nem árulták el sajnos, és arra is kitérő választ adtak, hogy mi lenne John reakciója Sherlock visszatérésére (bár arra utaltak, hogy valószínűleg behúzna neki egyet)...
- A "melyik a kedvenc jelenetük" kérdésre nagyrészt a Scandal in Belgravia jelenetei kerültek elő, pl Moffat legjobban az Irene és Sherlock közti párbeszédek írását élvezte és Mycroft és Sherlock beszélgetését a hullaházban, mert ilyenek normális esetben nem fordulnak elő egy Sherlock Holmes feldolgozásban. Rupert és Louise a karácsonyi jelenetet mondta, Martin meg poénkodott, hogy ő az egészet utálta, de aztán egyetértett Sue Vertue-val, hogy a Battersea erőműben való forgatás kiemelkedő volt. Mark a repülőgépes jelenetet emelte ki, hogy hogyan birkóztak meg a sok "halott" statisztával (akik közül többen elaludtak, mert ezt hajnalban forgatták, úgyhogy időnként megmozdultak vagy épp horkolni kezdtek), és elmesélte, hogy Moffat is beesett a forgatásra hajnali 4-kor, közvetlenül a Doctor Who karácsonyi különkiadásának írása után, és rögtön elaludt ő is a gépen. És hogy az ő kedvenc jelenetét még nem láttuk.
- Andrew Scott nem tudott ott lenni, de a beküldött kérdésekre előzetesen válaszolt, és Gatiss ezeket felolvasta, illetve egy bábu segítségével eljátszotta, ami sok vicces pillanathoz vezetett. Andrew kedvenc jelenete a Richard Brook-kal való találkozás volt.
- A rajongók megkérdezték azt is, hogy mi Gatiss és Moffat véleménye a Granada sorozatról, mert míg a Basil Rathbone-féle verziót és a Sherlock Holmes magánélete c. filmet többször említették már, erről nem szoktak beszélni. Moffat szerint Jeremy Brett brilliáns és lenyűgöző Sherlock Holmes volt, és elmondta, hogy Rathbone után sokáig nem történt semmi igazán újszerű a karakter megformálásában, amíg Jeremy radikálisan újra nem értelmezte a karaktert, és hogy az ő alakításában mániás és némileg pszichotikus lett. Gatiss elmesélte, hogy mennyire izgatott volt, amikor anno meglátta az első tévéreklámját az Granada sorozatnak, és hogy először összetévesztette Jeremy-t Nigel Havers-szel. Ugyanakkor megjegyezte, hogy a sorozat szerkezetének gyenge pontja, hogy vannak olyan novellák, amiket kb 15 percig tart elolvasni, és ezekből nehéz 1 órás epizódokat csinálni, de a hosszabb történetek rendkívül jók.
- Arra a kérdésre, hogy van-e olyan sztori, ami annyira viktoriánus, hogy modernizálva nem működne, Mark a The Adventure of the Yellow Face-t mondta példának, ahol nemcsak hogy Sherlock összes dedukciója hibásnak bizonyul (ami mint koncepció tetszik neki), de egy annakidején merésznek számító rasszok közti házasság is van benne, ami viszont manapság már elég hétköznapi, nem olyan sokkoló, mint anno.
- A crossover-ekkel kapcsolatban Martin elárulta, hogy ő nem rajong az ötletért, sem más programokkal való keresztezés, sem jótékonysági célú különkiadások esetén.
- Végül a Reichenbach-túlélési elméletek kerültek szóba, Mark szerint olvasták mindet, és minden ott van, ha alaposabban megnézzük... És a kedvenc elméletét el is játszotta Martin segítségével, ahol a John-tól való elbúcsúzás után kisétált a színpadról, és egy Red Bullal tért vissza...