Na, akkor következik egy nagyon spoileres leírás magáról a sztoriról (hosszú lesz, úgyhogy több részletben teszem be). Segíthet elhelyezni a videórészleteket is, bár azok nagyon rövidkék, és csak a darab elejéről vannak.
Szóval vigyázat, SPOILER!
A darabot az Olivier színpadon játsszák, ami a National Theatre legnagyobb színpada. Ez egy forgószínpad, ami két kör alakú részből áll, és a közepe tud emelkedni és süllyedni is. A színpad fölé rengeteg égőt lógattak be szőnyegszerűen, ez egy nagyon látványos elem volt: bizonyos jeleneteknél véletlenszerűen futkároztak rajta a fények, máskor pulzált, de amikor egyszerre gyulladtak ki, az vakító fényt adott. Volt még egy harang is, nagyon átható hanggal, ami a nézőtér felett lógott. A darab ennek a megkondításával kezdődött, felülről mutatták a harangot és a színészt, ahogy meghúzza a kötelet, és aztán a kamera átúszott a színpad felé. Magán a színpadon az első jelenetnél csak egy kör alakú keret látható, amire kétoldalt egy hártyaszerű anyag van kifeszítve. Ahogy megvilágítják hátulról, egy alak körvonalai látszanak benne, mint egyfajta mesterséges méhben, ahogy a szívdobbanások hangjára ringatózik. A mozgása egyre szaggatottabb lesz, a hártya egyszercsak kiszakad (a fények közben többször felvillannak), és az alak kizuhan a színpadra. Ott elkezd rángatózni, mintha rohama lenne, és amikor ezek a rángások csillapodnak, megpróbál lábra állni. Ez hosszú küzdelem és sok csúszás-mászás után sikerül csak neki, aztán megpróbál visszamászni a méhbe, de csak azt éri el, hogy visszazuhan a földre. Így talál rá Frankenstein, aki először azt hiszi, hogy a Teremtmény halott, nem sikerült a kísérlet. Amikor rájön, hogy mégis él, de még járni sem tud (csak kúszik és maga után vonszolja a lábait) és csak artikulálatlan hangokat tud kiadni, elborzad a művétől, egy köpenyt dob rá és elkergeti.
Ezután egy nagyon szürreális jelenet következik: egy vonat gördül be a színpadra, ami az ipari forradalmat jelképezi, a rajta ülő emberek szócsövekkel összevissza kiabálnak, és közben fényes fehér szikrák repkednek. Ez egy zenés-táncos rész, de itt is az a lényeg, hogy megijednek a Teremtménytől és elkergetik. A következő jelenetben a természetet fedezi fel a Teremtmény: felkel a Nap, madarakat lát, elázik az esőben és fázik, megismerkedik a fűvel (eszik is belőle, úgy örül neki, mint egy kisgyerek)... Közben pedig megtalálja Frankenstein naplóját is, ami a köpeny zsebében volt, de nem tudja, hogy mi az, azt is először a szájába veszi. Amikor beesteledik, találkozik két csavargóval, akik épp vacsorát főznek, de megijednek tőle és elszaladnak, úgyhogy a Teremtmény meg tudja enni az ételüket. Ez is egy nagyon aranyos jelenet, először megégeti az edény, rájön, hogy mire való a kanál, meg hogy meg kell fújni az ételt, hogy ne legyen túl meleg... De a két csavargó visszatér, megverik és elkergetik.
A következő találkozása az emberekkel viszont pozitívabb: rátalál egy farmra, ahol egy vak öregember él a fiával és a menyével. Megtudjuk, hogy egy városból kellett nemrég elmenekülniük, és nagyon szegények. A fiú és a felesége minden reggel kimennek a földekre, és keményen dolgoznak, mert először meg kell tisztítaniuk a földet a kövektől, hogy fel tudják szántani. A Teremtmény először csak távolról figyeli őket, aztán bemerészkedik a házba, ahol találkozik az öreggel. Az először azt hiszi, hogy ki akarják rabolni, de mivel nem látja a Teremtményt, nem ijed meg annyira tőle, és ételt is ad neki. A Teremtmény itt mondja ki az első szavait, amikor az öreg a nevét akarja megtudni: azokat a szavakat ismétli, amiket az emberektől eddig hallott: "Menj innen! Takarodj!"... Az öreg De Lacey megszánja, és tanítani kezdi beszélni, olvasni, gondolkodni és érvelni. A Teremtmény körülbelül egy évet tölt itt, és bár az öreg többször próbálja meggyőzni, hogy találkozzon a családjával, mert nem olyanok, mint a többi ember, a Teremtmény mindig elrejtőzik előlük, mert fél az elutasítástól. De titokban segíti őket: megtisztítja a földet a kövektől, tűzifát és ételt hagy ott nekik, a család pedig azt hiszi, hogy ez a tündérek műve. Itt van az egyik kedvenc jelenetem is, amikor De Lacey és a Teremtmény kint ülnek a ház előtt a padon, és elkezd havazni. A Teremtmény még nem látott havat, és nagyon izgatott lesz, elkezd ugrálni és táncolni a hóesésben, és próbálja elkapni a nyelvével a hópelyheket, de De Lacey rászól, hogy tanulniuk kell, és ő nagy duzzogva visszaül a padra, de ott sem tud nyugton maradni, hol a lábával próbálja elérni a havat, hol De Lacey-t utánozza.
Egy alkalommal álmot is lát (ez egy modern balettszerű táncos betét), egy női Teremtményről, aki szereti és elfogadja őt, és akire ő hiába vágyik. De Laceynek végül sikerül rábeszélnie, hogy maradjon ott és találkozzon a fiával és a menyével, de a találkozó katasztrofálisan végződik: a család csak a szörnyeteget látja benne, azt hiszik, hogy bántotta az öreget, és ők is megverik és elzavarják. A Teremtmény csalódottan kiáltja vissza De Lacey-nek: "Megígérted!". Este pedig visszatér, és bosszút áll rajtuk: rájuk gyújtja a házat, amikor mind bent vannak.
Mivel Frankenstein naplójából megtudta, hogy a teremtője Genfben él, elindul őt megkeresni. A genfi tónál egy mólón Frankenstein öccse, William egy kisebb társasággal (köztük Elizabeth-tel, Frankenstein menyasszonyával, akit Naomie Harris játszik – ő egyébként játszott már együtt Benedicttel a Small Islands-ben) épp bújócskázik, és ő a hunyó. Itt talál rá a Teremtmény, aki először megpróbál összebarátkozni a fiúval (persze megtiltja neki, hogy hátraforduljon, nehogy meglássa), megígéri, hogy elmennek együtt hegyet mászni, és Frankenstein után érdeklődik. Amikor kiderül, hogy a fiú Frankenstein öccse, de nem hajlandó elvezetni őt hozzá, akkor felkapja a rémült gyereket és magával hurcolja. Később a kereső társaság egy csónakban találja meg a fiút, holtan, és a szolgák elmondják, hogy az emberek látták, hogy egy szörnyeteg (aki magas, mint egy fenyő...
) vitte magával a fiút. A csónakban ott van néhány lap Frankenstein naplójából is, így Frankenstein rájön, hogy ki a tettes, és a keresésére indul.
Amikor újra találkoznak, Frankensteint lenyűgözi a Teremtménye, hogy milyen tökéletesen koordinált a mozgása (egy ferde rúdon csusszan be a Teremtmény a színpadra egy mozdulattal, ami egy nagyon látványos demonstráció Benedict részéről), és amikor kiderül, hogy beszélni is tud, még jobban meglepődik. Amikor megkérdezi, hogy miért ölte meg az öccsét, a Teremtmény azt válaszolja, hogy meg kellett tennie, mert különben nem indult volna utána Frankenstein. A Teremtmény kérdőre vonja Frankensteint, hogy miért teremtette őt ilyennek, és miért hagyta magára. Frankenstein nagyon öntelten válaszolja, hogy azért teremtette meg, hogy bebizonyítsa, hogy képes erre, és hogy a Teremtmény csak egy egyenlet volt, semmi más. A Teremtmény arra kéri Frankensteint, hogy hozzon létre egy társat a számára, akit szerethet, mert nagyon magányos. De ő nem hajlandó erre, mert úgy gondolja, hogy két Teremtmény dupla akkora pusztításra lenne képes. A Teremtmény megígéri, hogy ha megkapja a menyasszonyát, akkor elhagyják a civilizációt, elmennek Dél-Amerikába, és soha nem hall felőlük többé Frankenstein. Minden rendelkezésére álló eszközzel próbálja meggyőzni, még fizikai erőszakkal is, és amikor Victor épp félholtan fekszik a földön, hirtelen Miltont kezdi idézni, amin Frankenstein annyira meglepődik, hogy megkérdezi, hogy olvasta az Elveszett Paradicsomot? Mire a Teremtmény sértődötten feleli, hogy tetszett neki.
De mint kiderül, nem Ádámmal azonosult, mert Isten büszke volt Ádámra (mint ahogy valójában a Teremtmény is arra vágyik, hogy Frankenstein büszke legyen rá), őt viszont kitaszították és elhagyták, mint a Sátánt, pedig ő nem tett semmi rosszat. Végül mégis sikerül meggyőznie Frankensteint, aki kezdi a kihívást látni a feladatban, hogy ezúttal egy olyan lényt hozzon létre, akinek a kinézete nem annyira szörnyűséges, mint a Teremtményé.